2015.05.07-2015.05.11.

Sajószentpéteren helyettesítenünk kellett két általános iskolában. Személy szerint fel lettek osztva a napok én egy csütörtököt (ezen a napon teljesen egyedül) és egy hétfőt vállaltam. A korosztályok negyediktől egészen nyolcadikig terjedtek. 
A szerdai napon mikor megkaptam, hogy én kezdek teljesen egyedül egy picit megijedtem őszintén, hogy most akkor mit fogok csinálni, életemben nem jártam még soha Sajószentpéteren se, sem pedig egy általános iskolában, mint tanár. Később viszont már ez alábbhagyott és inkább átment egy kis izgalomba, hogy már nagyon várom. Mikor beléptem az iskolába az első pozitívum az volt, hogy a többi tanár teljesen ismeretlenül úgy viselkedett velem, mintha kollégák lennénk. A hetedik osztállyal kezdtem, ahol egy egész jó közegben telt el az óra, magatartási problémák nem is igazán voltak, az egész óra a kezemben volt. Egyébként a nagy kérdés az volt bennem, hogy át tudom-e a gyakorlatba ültetni a saját egyéniségem az óramenetbe és a saját újító gondolataimat, amelyek folyamatosan megfogalmazódnak bennem. Majd jött a nyolcadik, ahol már egy kicsit kellett fegyelmezni, de ez érthető volt, hiszen már felvették őket igazából nekik már csak minden nap egy plusz szenvedés volt, így velük a szakmákról és terveikről beszélgettünk németül természetesen. Majd pedig jött az ominózus hatodik osztály. Itt egy kicsit megingott a kezemben a kontroll és ennek egyetlen egy oka van ami egy saját banális hiba: letegeződtem velük. Nem mértem fel, hogy ők még ehhez éretlenek. Életem egyik legnagyobb hibája, ebből egy egész életre tanultam. Azt hitték ezután, hogy "puszipajtások" vagyunk és mindent megengedtek maguknak, a bunkózástól kezdve a trükkös "kimosom a szivacsot" hazugságokig. Ez egy hatalmas lecke volt nekem, hiszen bárhogy fegyelmeztem őket egyszerűen nem vettek komolyan. Na persze egyébként sem egy angyalok, a magatartásproblémát érzékeltem ezért is úgy próbáltam úgy ültetni a főkolomposokat, hogy ne tudják a többieket zavarni. De azért is jó volt ez a hatodik, hogy előjöjjön belőlem egy kicsit a keményebb és a következetesebb énem. Azt hiszem, itt lettem "betörve". Majd ezután jött az ötödik osztály, velük is tanultam sok mindent. Például azt, hogy hogy kell a kisebb korosztállyal beszélni, nem lehet a kommunikációmban sok idegen szót használni, illetve azt, hogy a kisebb korosztályoknál az ajándékozás és a dicséret a "felhők fölé emeli" őket. Az igazi feladat itt az volt, hogy az osztály picit kettészakadt, mivel voltak olyanok akik nagyon tudták és voltak olyanok akik kevésbé. Ezt úgy kompenzáltam, hogy a gyengébbek fölött folyamatosan ott álltam és ha lemaradtak segítettem nekik, illetve külön elmagyaráztam nekik ha valamit nem értettek, addig a jobb képességűeknek adtam más feladatot. Nagyon fontos képesség kell ebben az esetben az, hogy két felé figyelni, figyelni azt, hogy a jobb képességű mit mond és mit ír a gyengébb. Úgy hiszem ezt az akadályt is sikerült megoldanom. 
A hétfői órákról nem sokat lehet mondani, hiszen ketten voltunk, osztva volt a csoport. Talán annyit lehet, hogy mennyire fontos az empátia ebben a szakmában (már közhely) és mennyire jó hogy ez is megvan bennem, hiszen nagyon kedvesen és elnézően tudtam azzal viselkedni aki leírta a das T-Shirt szót így: dász tísőrt. Illetve az, hogy az óra menetébe egy rendszert vigyünk és azt rá kell erőltetni a diákokra mert: "Rend a lelke mindennek". Ha negyedikben nem tanulják meg a rendszert, az hogy nem bekiabálva mondjuk a megoldást, hanem jelentkezve akkor ezzel elrontottuk a gyereket és egy nagy "bosszúságot" adunk át a felsős vagy gimnáziumi tanárnak. Hiszen ez a szakma ezért is nagyon izgalmas, hogy nem csak arról szól, hogy tanítok egy általános iskolában és kész, hanem felelősség is van, hogy ezek a gyerekek tovább fognak menni és ezért egy jó alapot kell nekik adni arra, hogy tudják folytatni sikeresen a tanulmányaikat. Egy igazi "teamwork" van az általános és a gimnáziumi tanár között, még akkor is ha ez nem látszik. 
Összegezve: Nagyon jó volt és nagyon hasznos is, rengeteget tanultam. Egyrészt az, hogy most már tökéletesen körvonalazódott bennem és most már teljesen szilárd alapokra helyezve ki tudom jelenti, hogy: nekem nem való az általános iskola. Voltam már kétszer gimnáziumban, ahol ezerszer könnyebben és jobban tudtam kezelni a gyerekeket. Tudok beszélni a kisebbekkel, de nem érzem magam jól. Nekik játékos dolgok kellenek, amiket ki tudok találni és össze tudom a játékot  a tanulással, de nem érzem magam jól, mert sokkal egyszerűbben ki tudnék találni értéskönnyítő feladatokat gimnazistáknak, mert ők egy valamivel érettebb korosztály már. Másrészt pedig igazolódott, hogy az egyéniséget be lehet vinni az oktatásba (ez volt az első számú feladatom mert szerintem a német nyelv ijesztő tud lenni a kisebb korosztály számára ezért játékos/egyszerűsített formában kell becsempészni a fejükbe az anyagok pl: leírni mi történt a tegnapi meccsen---> múlt idő gyakorlása. ) Az elméleteim nagy részét is sikerült teljességgel bevinni, amelyeket pedig nem sikerült azokat ezekkel a tapasztalatokkal kibővítettem és átfogalmaztam magamban. 

Zárásként: erről a kurzusról is sikerült sok mindent beépítenem a fejembe és a gyakorlatban is visszajött az egyik legfontosabb mondata Tanárnőnek: "Mindig készítsetek óravázlatot!". Persze ezen kívül még rengeteg kisebb dolog is bejött amit Tanárnő mondott úgy hogy ezért egy nagy köszönet Tanárnőnek. Ez az óra egy üde színfolt volt a többi mellett. 

Megosztás a facebookon