2015.03.30.

A reflexió és az óra között körülbelül három hét telt el tehát releváns értéke valószínűleg nem lesz a reflexiónak. Ebben az esetben viszont valamilyen szinten még lehet, hogy előny is az, hogy lusta voltam, hiszen most arra emlékszem ami elgondolkoztatott és nyomot hagyott bennem. Az a feladat maradt meg igazán amikor metaforákkal kellett helyettesíteni a a tanár-diák-tanítás stb. fogalmakat. Nagyon nehéz feladat volt, hiszen véletlenszerűen mindig be volt írva minden sorba legalább egy témaindító hasonlat. Ebből tényleg le tudtam szűrni azt, hogy hogyan gondolkodok én magam a tanításról meg a tanulásról. Illetve az is, hogy nálam a tanuló szerepe a legeslegfontosabb (tanár=bánya, diák=bányász). Említettem már párszor de megemlítem most is, hogy a tanár diák nélkül egy normál ember, ugyan olyan ember, mint aki egy gyártósoron dolgozik. A diák teszi tanárrá a tanárt és nem a pedagógus diploma!!!!! Ez elindít pár gondolatot, hiszen tudjuk mindannyian, hogy vannak olyan tanárok akik azt gondolják, hogy ki lehet zárni a diákot és a diákra, mint eszközre egy alsóbbrendű lényre tekintenek. Ebből kifolyólag nem tanít jól, a diák úgy ül be az órájára, mint ha a vágóhídra menne = unatkozás, feszültség---> magatartásproblémák---> beírás a tanártól---> gyűlölet az iskolával szemben. Ezzel be is zárult a kör és megláthatjuk, hogy a rá nem termettség mekkora károkat okoz. 
Mindezek mellett a tanárnak szüksége van a diákra és a diáknak is rá, hogy átadja a tudást. 

 

A házi feladat egy vers írása volt. 

A tanár
bölcs de nem önkényes,
ír, beszél de nem olvas,
széles látóköre van és úgy működik,
mint az élet oktatója. 

Megosztás a facebookon