2015.03.09.

Az első feladatunk az volt, hogy mondatokat kellett befejezni, amelyek a tanulásról és a tanításról való gondolatainkat volt hivatott előcsalogatni. Nem volt nehéz őket megválaszolni de igazán elgondolkodtató volt néhány, sokáig nem is tudtam mit írni mert én magamban értettem, hogy hogy lehetne befejezni a mondatokat, de nehéz volt mindazt érthetően szavakba önteni. Végül sikerült és egy választott párral össze kellett egyeztetni. Az az érdekesség a dologban, hogy az utolsó mondat ("A tanár-diák kapcsolatban szerintem az a legfontosabb...") a csoportban még pár embernek ugyan az volt a folytatás, hogy a kölcsönös tiszteletnek kell meglennie. Ez végképp elgondolkodtató, olyan téren, hogy valami tényleg nincs rendben a mai közoktatással, ha ez 1-nél több emberben felmerül. Nagyon fontos a kölcsönös tisztelet a diáknak azért kell tanárát tisztelnie, mert utóbbi már letett valami az asztalra. A tanárnak pedig azért kell tisztelnie a diákját, mert lehet még többre is viheti, mint a tanára illetve diák nélkül a tanár senki, ugyan olyan, mint bárki más. 

A következő feladat nekem nem annyira tetszett. A lényeg annyi volt, hogy vitatkozni kellett párban, ahol volt egy A és egy B. Mindkettő kapott egy kis papírt amire fel volt írva milyen álláspontot kell, hogy képviseljen. Számomra ez a feladat egy pokol volt, mivel a 6 álláspontból kb. 1-el ha egyet tudtam érteni. A feladat csak megerősített abban, hogy képtelen vagyok olyanról beszélni amivel nem értek egyet. Szerintem nem kerülhetek ilyen szituációba pályafutásom során, hiszen alapelvem az, hogy olyat nem tanítok meg ami szerintem is blöd. 

Az óra légköre nagyon jó volt ismét, szerintem jól érezte mindenki magát.

Megosztás a facebookon